Elszabadult az infláció, tartsd a pénzed ebben……!
Ilyen és ehhez hasonló címekkel lehet mostanában sűrűn találkozni.
Nekem egyből Arany János: Toldi művéből a malomkő rész jutott eszembe, annak baljós hangulatával:
„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?”
Érdekesnek találom, hogy a hétköznapi kommunikációban, beszélgetésekben az infláció olyan mindennapos szavakhoz társul, mint a kenyér, tej, hús, zöldség, még sincs egy biztonságos megfogalmazása. Úgy is mondhatom, hogy csak a félelemmel társul. Pedig lehetne ez megnyugtatóbb is. Lehetne, de nem az.
Napjainban egyfolytában olvashatunk, hallhatunk az infláció és a háború kapcsolatáról, az eltérő mértékéről, ami még nagyobb bizonytalanságot szül. Mindennapos dolog, mégis megfoghatatlan, misztikus jelenségnek tűnik.
Ezt a hozzá fűzött érzelmekkel gerjesztik és lebénítja az emberek nagy részét és úgy érzik, a modern, globalizált világ velejáró jelensége, érzése.
Nos, részben igaz, de nagyrészt nem.
Szeretném enyhíteni a félelem érzést a megértés, nőies megértés által.
Mivel a háztartás vezetése, szervezése a női élet nagy részét kiteszi, mi nők többször szembesülünk az áremelkedés hatásaival, főleg a boltban, de a háztartási pénzügyek során is.
Az infláció egy orvosi műszó, ami felfúvódást jelent.
A közgazdaságban először az amerikai polgárháborúban használták (vették át), azt a jelenséget megfogalmazva, hogy a termékek ára papírpénzben megnőtt a nemesfémben megadott árhoz képest.
Itt álljunk meg egy kicsit. Sokáig a pénz nemesfém alapú értékmérő volt, csak később jelentek meg a papíron elismert követelések (kereskedelmi váltó), amiből a papírpénz kialakult.
Mivel háborúk idején az állam nagyobb számban bocsájtotta ki a papírpénzt, az áruk értékére hatással volt.
Később és ma is, az állami pénzügyi (monetáris) politika ezt tudatosan alkalmazza, befolyásolva így a termékek árát/értékét.
Most egy sajátos helyzetben élünk, hiszen a normál inflációt a szomszédos háború is befolyásolja, de nem egyértelműen okozza.
Termékek árának változása mindig is volt, amióta árucsere létezik, de annak megfogalmazása, jellemzése az infláció fogalmával, a 19. században alakult ki és folyamatosan alakul, ahogy a gazdaság, társadalom is.
A gazdaságtörténelmi kitekintés után most jöjjön a személyes inflációs érzetünk.
Két esetben biztosan találkozunk ezzel a hatással.
1, elmegyünk a boltba és azt vesszük észre, hogy a napi bevásárlásunk termékei nem változnak, mégis többet fizetünk érte, mert az árak növekedtek. Kevesebb pénz marad a hónap végére, pedig a fogyasztásunk szinte változatlan.
Ez már az infláció? Érdekel engem, hogy ez az infláció-e?
Vagy inkább az érdekel, hogy mennyivel ér kevesebbet a pénzem? Miről kell lemondanom? Mivel tudnám helyettesíteni, hogy minőségben hasonló, de olcsóbb legyen?
Ezek a tipikus piaci válaszok, amivel minden korszakban ösztönösen próbálták kiegyensúlyozni az értékváltozást.
Számolgatjuk otthon a költségvetésünkben naponta, havonta, hogy melyik árucikk pontosan hány %-ot változott?
Vagy csak összességében figyeljük?
Vagy egyáltalán nem számolunk, ehelyett elfogadjuk a média által közölt számokat?
MI figyeljük havi szinten, hogy összesen mennyivel költünk többet élelmiszerre, rezsire, egyéb szükséges dolgokra és bizony jól látszik a mi „házi inflációnk” növekvő mértéke..
De ahány ház, annyi szokás. 😊
2, médiákban halljuk, olvassuk. Kiragadnak számokat, termékeket, indokok és magyarázat foszlányokat.
A hivatalos infláció meghatározásának módszertana van, amit EU tagországként, nálunk is alkalmaznak és a KSH számolja és közli az adatokat.
Az infláció méréséhez a háztartások által elfogyasztott valamennyi árut és szolgáltatást figyelembe veszik, a következő csoportosítás szerint:
- napi fogyasztási cikkek (pl. élelmiszer, újság, benzin);
- tartós fogyasztási cikkek (pl. ruhanemű, személyi számítógép, mosógép);
- szolgáltatások (pl. fodrász, biztosítás, lakásbérlés).
Ezeket „kosárba” rendezik, és így vizsgálják, számolják.
Az éves inflációt úgy kapjuk meg, hogy a teljes kosár adott havi árát összehasonlítjuk az egy évvel korábbival.
Így egy átlag háztartás átlagos kosarára, az előző évhez viszonyítva közlik az éves, időszakos infláció mértékét.
Ebből már jól érthető és látható, hogy a „házi infláció” mértéke pont annyiban tér el a hivatalostól, mint ahogy a házi fogyasztási kosarunk a hivatalos, átlag kosártól.
A kiindulási pont meghatározása is fontos, hiszen lehet, hogy az előző évben is eltértünk már a hivatalos inflációs mértéktől, így a kezdeti viszonyítási alap a jelenlegi megfigyelésünk lesz.
Véleményem szerint ebből két fontos dolog következhet:
- ha a házi inflációt szeretnénk követni, kezdjük el azt megfigyelni és vizsgálni a kosarunkat,
- ha változtatni szeretnénk annak a háztartásunkra kifejtett hatásán, mértékén, akkor változtassunk a fogyasztói kosarunkon.
Ezzel a félelem helyét átveheti a megoldás keresése és a cselekvés, ami azt eredményezi, hogy nem érezzük magunkat kiszolgáltatottnak.
Legutóbbi hozzászólások