A héten ez a mondat ismétlődött, tért vissza a fejembe, és a rég ismert sor új értelmet nyert számomra. Ez most más, mint eddig, a körülmények megkülönböztetik az elmúlt 30 évtől. Ki gondolta volna az általános iskola padban, hogy egyszer majd a távoli jövőben ez a kezdő sor lesz egy nap jelmondata.
Az érzések, amik váltakoztak bennem egész nap a bizonytalanság, az ismeretlen iránti kétség, mi lesz most? kiszámíthatatlansága és az új világ optimista reménye között ingázott. Szeptember 1. az iskolakezdés minden évben. De ez most más, mint eddig valaha is megéltem. Nem volt és most sincs iskola előtti lázas készülődés, mit kell venni?, mire nem gondoltam még? Egy dolog volt biztos, maszk kell. Most csak várakoztunk arra, hogy egyáltalán be kell-e menni az iskolába? És a fő kérdés, ha már be kell menni, vajon meddig? Lehet-e iskolát végezni online, akár 1 évig? Akár tovább? A személyes kapcsolat az iskola része, vagy az oktatás egyenlő a tananyaggal?
Meghatározó élmény volt, hogy az iskola beköltözött az otthonunkba. Azt már megéltem korábban, hogy a munkahely beköltözött az otthonunkba, rendszeresen dolgozunk otthon is, de hogy az iskola! Eleinte, amikor gyanútlanul beléptem a fiaim szobájába, és rám ripakodtak, hogy menjek ki, mert óra van, hát az tényleg szürreális volt. Aztán megszoktuk, hozzászoktunk, alkalmazkodtunk, mint minden máshoz. Munka közben, az étkező asztalnál online beszélgetés közben, a fiam pantomim játékát csodálva rájöttem, hogy éhes és azt kérdezi éppen, mit, hol talál, egy új dimenziót nyitott meg a kapcsolatunkban. A kommunikáció ezen formájával bármit képesek kifejezni, egy új oldaluk fejlődött ebben az időszakban. Azt gondolom, negyedéves otthoni létünk során rájöttünk, csontig hatoló tapasztalatot szereztünk arról, hogy minden csak és kizárólag rajtunk múlik, Képesek vagyunk alakítani az életritmusunkat és erre most időnk és módunk is adódott. És ez csak a kezdete volt az átrendeződésnek, a mai napig tart ez a folyamat. a XXI. század utat tör magának és mi a részesei vagyunk.
Már márciusban megfogalmaztam magamnak, hogy a korona vírus egy szűk résen keresztül átnyomja, áttolja a XX. századot a XXI. századba, avagy a XX. század átmenekül a XXI. századba, kinek hogy tetszik, ki hogyan éli meg.
Számos változási folyamatot látok és tapasztalok meg a saját életem és körülményeim során.
Az első és legfontosabb hatása rám az volt, hogy megállt a mókuskerék. Végre reggel és egész nap nem azt éreztem, hogy csak futok magam és a dolgaim után. Végre a saját ritmusomban éltem, szerveztem a mindennapjaimat, nem kellett utazásra fordítanom időt, így azt magamra fordíthattam. Egész egyszerűen időt nyertem! És felmerült bennem a kérdés, hogy ezt eddig miért nem tudtam megtenni? Majd lassan, de biztosan rádöbbentem, hogy képes vagyok az időmet uralni, és irányítani.
A második felismerés választ adott a környezeti hatások iránt érzett, évek óta fennálló aggodalmamra. Az a tény, hogy az emberek otthon maradtak azt eredményezte, hogy a környezetünk, a Föld, gyorsan képes regenerálni önmagát, rajtunk, embereken múlik minden. És ez óriási felelősség a jelen korban, mert most már tudjuk, hogy képesek vagyunk ezt a folyamatot befolyásolni, ha akarjuk.
A gazdasági hatás a mai napig tart és tartani fog. Előtérbe került a vállalkozói szemlélet, rugalmasság, alkalmazkodó készség és az erőforrások szervezése a hirtelen bekövetkező változások során. A vállalkozások léte és működése attól függött és függ, tudtak-e reagálni és ha igen, milyen gyorsan és hatékonyan a saját területükön. Azt látom, hogy sokan nem hiszik el, hogy ez nem egy egyszeri helyzet, ez egy folyamat kezdete, egy új világ kezdete. Használni kell a XXI. századi, már meglévő, rendelkezésre álló eszközöket, tudást, aki nem teszi, lemarad, véglegesen. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud működni, hanem azt, hogy a mozgástere egyre csökken.
Sűrűn eszembe jut a gimnáziumi történelem tanárom mondata: Róma nem 1 év alatt bukott meg, éveken átnyúló folyamat volt, az évszám csak egy jelentős esemény, amihez köthetjük. 2020. év minden bizonnyal ilyen jelentős és történelmi évvé vált, számomra biztosan.
Legutóbbi hozzászólások